Röviden áttekintettük már, mi is a holográfia, most nézzünk néhány gondolatot azokról a képekről, amelyeket e technológiával előállítanak. Ha egy hologramot szeretnénk látni, nem kell messzire mennünk. Elég, ha elővesszük a bankkártyánkat, jogosítványunkat, és máris megszemlélhetünk egyet. Ha ezek épp nincsenek kéznél, leemelhetünk egy CD-t a polcról, egy eredeti szoftver dobozát, de újonnan vásárolt ruháink árucímkéjén is találhatunk holografikus jelzést, amely annak eredetiségét hivatott igazolni. 

Ezek a hologramok persze nem túl látványosak. Mozgatásra változik a színük, esetleg egy újabb képet jelenítenek meg, mégis egyszerűek. A holográfia nyújtotta igazi látványt akkor tapasztalhatjuk meg igazán, ha egy olyan képet szemlélünk, amelyet a megfelelő körülmények között, gondos - többnyire lézeres - megvilágítással készítettek. Ezek ugyanis a kétdimenziós felületen megjelenő tökéletes háromdimenziós leképezései a valódi tárgynak, amelyről készítették. (A holográfia hajnala és horizontja kiállításon természetesen ilyet is láthattok majd.)

Ha ezeket a képeket különböző szögből szemléljük, a leképezett tárgy más-más perspektívából jelenik meg. Éppen úgy, mintha a valódi tárgyat néznénk. Némely hologram mozogni látszik, ahogy elhaladunk a kép előtt, mások a színüket "változtatják", megint másokon egy teljesen új kép jelenik meg. 

Hogy hogyan lehetséges mindez? Úgy, hogy a holográfiával a fényképezéssel ellentétben a térbeli tárgyaknak nem csak a síkja, de a térbelisége is rögzíthető. Hogyan? Erről holnap bővebben is írunk!